Elveszett lélek
Elengedtem, a fiút majd biztatóan rámosolyogtam.
- Lassan indulnunk kéne. - néztem az órámra, majd a fiúra aki csak bólintott.
Bementünk a házba, Reus megmosta az arcát, én pedig összefogtam a hajam és felvettem egy fű lenyomat mentes nadrágot. Mivel a bátyám már reggel elvitte a kocsit,ezért gyaloglásra kényszerültünk, amit egyáltalán nem bántam jó volt egy kicsit sétálni és beszélgetni a mellettem lépdelő ex-dortmundossal.
- Elmeséled ezt a Lewas dolgot? - kérdezte a mellettem lépdelő szőkeség.
- Igazából semmi különös. Kiskorunk óta ismerjük egymást, és Lewy évek óta szerelmes volt belém csak én nem vettem észre mert ugye Götze... meg mindig más kellett. Idióta voltam, hogy nem vettem őt észre. Amúgy soha nem járt Claraval, csak féltékennyé akart tenni. Annyira csodálatos egy srác. - néztem rá mosolyogva.
- És Götze? - kérdezett rá a barátjára.
- Csak barátok vagyunk, ő nem olyan mint Lewa, ő imádja ha sok lány veszi körül.
- Tudom, ismerem. - nevette el magát Reus én pedig követtem a példáját.
Az út többi részén nem esett szó sem Götzéről sem Lewaról sem a Dortmundról. Leginkább arról beszéltünk, hogy mizu Bastiannal meg a többiekkel, a szőke fiú nagyon kíváncsi volt, én pedig készségesen válaszoltam minden kérdésére.
Pont az edzés végére értünk a Strasse elé, de a srácok még nem jöttek ki, csak Pep állt az ajtó előtt. Intettünk neki majd bementünk az épületbe, ott Reus szembefordított magával.
- Nikol, ma beszélek Kallevel... elkísérsz? - nézett rám reménykedve.
- Persze, nyugi. - veregettem meg a vállát.
Felsétáltunk a sportigazgatósághoz vezető lépcsőn. A fiú pedig benyitott az ajtón, de mielőtt belépett hátranézett én pedig biztatóan rámosolyogtam. Egy bő tíz perc után végre kinyílt az ajtó Marco Reus arcán pedig boldogság tükröződött. Meg sem várta, hogy megkérdezzem mi történt csak belekezdett:
- Fu hallod, végre sikerült beszélnem a vezetőséggel. Azt mondták átbeszélik de valószínűleg a jövő szezontól már veletek játszhatok. - mosolygott rám a fiú boldogságtól sugárzó arccal.
- Tudtamén. - mondtam majd megöleltem a fiút.
Elindultunk a kijárat felé. A srácok ott voltak kis csoportba gyűlve mi pedig hozzájuk léptünk. Nyomtam egy csókot Lewandowski arcára, majd a fiú vállába temettem arcomat.
- Hé Marco mivan veled, úgy virulsz mint a tejbetök? - kérdezte Götze.
- Felszedted Niket? - kérdezte röhögve Kimmich, mire a mögöttem álló Lewa szimplán fejbevágta.
A srácok tovább kérdezgették, de Marco leginkább kitért a válaszok elől. Összefutott a tekintetem a srácéval és láttam az arcán, hogy még rohadtul nem szeretné elmondani nekik. Egy biztató mosolyt küldtem felé, hogy nyugi minden oké lesz. Majd a mellettem lévő Lewyre néztem, látta az arcomon, hogy tudok valamit, de csak felvonta a fél szemöldökét én pedig elkaptam a tekintetem mert tudtam, hogy képes belőle mindent kiolvasni. Lewa tudta hogy titkolok valamit ezért szembefordított magával én pedig lesütöttem a szemem.
- Szivem, baj van? - kérdezte aggódva.
Nyeltem egyet, nehezemre esett, hogy ne legyek őszinte vele de muszáj volt hazudnom neki.
- Nem, nincs semmi. - mondtam és megcsókoltam.
Lassan elindultunk haza, csak én Reus és a bátyám. A többiek rohantak haza, kicsit rosszul esett, hogy Lewa nem jöhetett velünk de a bátyám szerint túlságosan sok időt töltök vele ezért közölte életem szerelmével, hogy ma az övé vagyok. Erre persze mind a hárman elröhögtük magunkat de a lényegét mindketten megértették.
Amikor hazaértünk a két Schweinsteiger a kanapénkon feküdt és valamit nagyon néztek. Bastian be is avatott minket hogy forma1 nagy futam van. Ennek hallatára a bátyám lehuppant melléjük és el is merültek a számomra unalmas autóversenyben.
- Elmegyünk sétálni? - kérdezte a fiú mire bólintottam.
A város központ felé vettük az irányt, majd beültünk egy félre eső kávézóba, nem akartunk nagy feltűnést kelteni de azért egy Marco Reus megjelenése Münchenben nem kicsit felkavarta a népet. Megbámulták egy páran, már látom előre a címlapokat "Az ős ellenség Münchenben járt" soha nem értettem az ilyen rivalizálásokat a csapatok között nem attól lesz valaki jó ember hogy milyen csapatban játszik...
- Köszönöm, hogy nem mondtad el senkinek, tudom, hogy nehéz, hogy ne mondd el Lewanak...
- Bennem megbízhatsz bármikor de elkéne nekik mondanod.
- Tudom, elmondom ha eljön az ideje.
Mielőtt bármit is mondhattam volna megszólalt a telefonom, kikapartam a táskámból a telefonom és a villogó kijelzőre néztem, amin Lewa neve villogott, szóval egy "bocsi, ezt fel kell vennemel" félre vonultam és benyomtam a hívást.
- Drága egyetlen Nikol. - kezdte Lewa én pedig tudtam, hogy itt valami baj van. - a bátyád azt mondta ma vele töltöd az időt azért nem találkozunk. - De miután kezdtem beleőrülni a hiányodba elmentem hozzátok a Manu pedig közölte, hogy elmentél sétálni Marco Reussal. - fejezte be én pedig nagyot nyeltem.
- Haragszol rám? - kérdeztem hosszas hallgatás után.
- Rád? Nem tudnék Kicsim. De érdekel mit is csinálsz te Reussal kettesben. - nevette el magát.
- Igazából el akartam, mondani hogy rohadtul megcsallak. - nevettem.
- És megtudhatom mikorra végeztek a randevúval mert szeretnélek látni még ma.
- Egy óra és otthon vagyok.
- Várlak.
Miután letettem a szőkeség kérdően nézett rám.
- Lewa volt, nálunk van és hiányol. Ja és asszem megfog ölni amiért megcsaltalak vele. -röhögtem el magam.
- Óóó akkor lebuktunk. - ment bele a játékba majd mindketten elröhögtük magunkat.
...
Másnap délután Reussal a stadion előtt várakoztunk arra , hogy a srácok végezzenek az edzéssel.
- Szerinted elmondjam nekik? - kérdezte Reus.
- Ahogy érzed, én támogatlak csinálj bármit is. - mondtam mosolyogva és megöleltem a srácot.
Az ölelkezésünket a barátom szakította félbe.
- Skacok én esküszöm gyanakszom, hogy van köztetek valami. - nézett ránk Lewa, majd röhögve megcsókoltam.
- Örülnék ha nem lepleznél le minket állandóan. - mondtam majd egy újabb csókot nyomtam a szájára.
Lassan a többiek is megérkeztek a stadion elé is indulhattunk hozzánk pizzázni.
A házunk előtt Lewa szembefordított magával de miután mindenki elment csak utána szólalt meg.
- Engem tényleg zavar, hogy ennyit lógsz ezzel a sráccal. - nézett aggódva a szembe. - nem akarlak elveszíteni, amióta az eszemet tudom szeretlek.
- Azért vagyok vele mivel ő az egyetlen társaságom. Te és a bátyám állandóan edzésen vagytok. Basti és Adelle pedig nagyon rég nem látták egymást, nem akarom őket zavarni.
- Arra kérsz mondjak fel a futball karrieremről és töltsem veled az életem minden percét? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Igen, sőt vegyél feleségül. - nevettem el magam.
- Elfoglak. - nevetett majd megcsókolt.
Hát akkor ezt megbeszéltük.
De a csókcsatánkat megakadályozta egy ajtó csukódása majd Bastian Schweinsteiger hangja.
- Értem én, hogy imádjátok egymást,de ne legyetek antiszocok. Majd éjszaka legyetek kettesbe. - mondta és elröhögte magát. - gyertek be. - majd példát mutatva nekünk bement a házba.
Kérdőn néztem Lewara.
- Szerinted tudja?
- Nikol 20 éves vagy. Ezért senki nem fog megölni. - nézett a szemembe. - amúgy gondolom a bátyád elmondta neki.
- Te elmondtad a bátyámnak? - förmedtem rá.
- Igen.Gratulált. - nevetett.
Még egy utolsó csókot nyomtam az arcára majd beléptünk a házunkba. Mindenki az asztalnál ült és beszélgettek. Lewa leült az utolsó fent maradó székre én pedig az ölébe ültem.
- Hallod Reus tegnap óta úgy vigyorogsz mint a vadalma. Áruld már el nekünk hogy mivan. - néz rá barátjára Götze.
- Hát nem tudom.
- Na kérlek áruld el. - kérleli a barátja.
- De tényleg Marco mondd el . -csatlakozik a barátom.
- Amennyiben nem vagy terhes mind kiváncsiak vagyunk rá . - teszi hozzá Bastian.
Reus rám néz én pedig alig láthatóan biccentek, történjen bármi is én mellette állok.
- Szóval az az igazság.... - kezdte a történetet pedig tudjátok tovább..
A mondandója után döbbent csend alakult a társaságunkban, majd a fiú legjobb barátja szólal meg elsőként:
- És ezt... egész idáig titkoltad előttem? Ennyire bízol meg bennem Marco Reus? - nézett rá csalódottan.
A bátyám követte.
- Egy iszákos, undorító ember - aki még titkolózik is - van a házunkban?
Majd sorra kapja a bántó szavakat a Schweinsteiger testvérek, Clara megint csak Götze, majd Kimmich. Lewa egy szót sem szólt, tudta hogy titkolok valamit.
- Elég legyen. - álltam fel dühösen majd a szőkeség mellé léptem. - úgy szidjátok mintha megölt volna egy embert. Hibázott és? Támogatásra lenne szüksége ehelyett így nekiestek. Nem vágjátok hogy azért jött ide mert senkije sincs már?!! Ne legyetek már ilyen szívtelenek basszus.
- Húgocskám... miért véded ennyire? - nézett rám kérdőn a bátyám, fájt hogy így nevezett.
- Mert tudom, mennyire nehéz volt ezt neki elmondani. - mondtam és lesütöttem a szemem.
Pár perces csend majd Lewa szólal meg.
- Te tudtad. - ez kijelentés volt, ismer engem.
A bátyám felállt a székéből.
- NIKOL NEUER. - üvöltött rám én pedig megpróbáltam hátrálni, de a fal megakadályozott ebben a bátyám ott állt velem szemben és úgy üvöltött mint még eddig sohasem. A fejemhez vágott mindent, hogy önző vagyok,hogy egy ilyen embert támogatok... Aztán Lewa mellém állt de utána csatlakozott Schweini majd a többiek. Azok az emberek akiket a barátaimnak tartottam. Ellenem fordultak...
Ott álltam Lewaval az oldalalom és totálisan egyedül éreztem magam.
- Csalódtam benned Nikol. - nézett a szemembe a bátyám majd emelte a kezét hogy arcon vágjon. Már éreztem ahogy a keze az arcomnak ütközik. Lehunytam a szemem, de nem éreztem ütést ezért félve kinyitottam. Kimmich és a barátom állt előttem.
- Manuel Neuer, ha még egyszer kezet emelsz a húgodra én esküszöm eltöröm mind a kettőt a gerinceddel együtt. - nézett a szemébe Lewa majd kicsit meglökte bár a fél fejjel magasabb bátyámnak szinte fel sem tűnt.
Én pedig nem bírtam abbahagyni a sírást. Kirohantam a házból, az udvaron a pizzafutár ácsorgott kitudja mióta.
- Takarodjon!! - üvöltöttem rá majd kifutottam az utcára.
Lerogytam a járdára és a kerítésnek döntött háttal folytattam tovább a sírást. A kapu nyitódásra odakaptam a fejem, Kimmich jött ki elsőnek.
- Jól vagy? - kérdezi.
Én pedig szó nélkül odafutottam és megöleltem. Egyikünk se szólt, egy szót sem csak ott álltunk egymást átölelve én pedig megállás nélkül sírtam. Kis idő múlva megint nyílt a kapu a barátom és Reus lépett ki rajta.
- Ma nálam alszotok, a szüleim úgy sincsenek otthon. - lépett oda hozzánk Lewa.
- Köszönöm. - néztem a srácra kisírt szemekkel.
A Lewandowskiék házához vezető út néma csendben telt, csak az időközönként elejtett szipogásom törte meg a csendet.
- Életem, te velem alszol, Reus Kimmich választhattok szobát csak ne csináljatok nagy rumlit. - oktatott ki Lewa mindenkit amikor beléptünk a házukba.
Aznap éjjel nem sokat aludtam, a nap eseményei cikáztak a fejemben, ahogy mindenki üvöltözik majd a bátyám hozzám lép, hogy megüssön. A bátyám, akivel kiskorom óta egyetlen vitám sem, volt, aki mindig mellettem állt mindenben és soha nem bántott volna meg. Szívszakadva sírtam magam álomba Lewy mellett aki egy ideig próbált nyugtatni, de mondtam, hogy jobb ha, hagy egy kicsit.
A délelőtt borzalmasan telt, Lewandowski próbált nyugtatni és tényleg minden elismerésem az övé, mert mindent megtett azért, hogy jobban legyek, de egyszerűen képtelen voltam összeszedni magam. Délután pedig szembe kellett néznem a halállal, ugyan is szokásos szerdai nap nincs edzés nélkül. A bátyám tegnap óta nem hívott, még csak SMS-t sem írt és féltem, hogy mi lesz ha találkozunk.
- Nikol ha nem szeretnél nem, kell menned, itthon marad veled Reus. - lépett hozzám Robert kezébe véve az arcom.
- Jövök veletek. - jelentettem ki határozottan, még ha a szívem mélyén féltem is, hogy mi lesz ha találkozom VELÜK.
Így hát elindultunk öten, Lewandowski,Kimmich,Reus, Én és, a torkomban lévő gombóc ami sehogy sem akart eltűnni.
A straße elé érve egyszerre száltunk ki a kocsiból és mint valami szekta lehajtott fejjel vonultunk be az épületbe, egyikünk se tudta mi lesz most. Reus és én a két bayernestől elválva az edzőpályán kihelyezett lelátó felé vettük az irányt. A pályán, csak két müncheni tartózkodott de alig telt el negyed óra vagy annyi se és már a teljes csapat ott volt, a bátyám is. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a szúrós pillantásokat amiket felém vetett, de képtelenségnek tűnt.
Mielőtt megkezdték az edzést Pep maga köré hívta a bayerneseket, hogy megtartsa a szokásos tájékoztatását. Mi is ahogy mindig tisztán hallottunk mindent.
- Figyeljetek! Muszáj nagyon összeszokottan pontosan játszanotok 2 nap múlva jön a kupameccs a Dortmund ellen, ha szeretnénk triplázni muszáj lesz beleadnotok mindent és egységesen játszanotok, konfliktusok nélkül...
Reussal pedig egymásra néztünk, mindketten tudtuk szavak nélkül, hogy itt óriási gáz lesz...
- És Götze? - kérdezett rá a barátjára.
- Csak barátok vagyunk, ő nem olyan mint Lewa, ő imádja ha sok lány veszi körül.
- Tudom, ismerem. - nevette el magát Reus én pedig követtem a példáját.
Az út többi részén nem esett szó sem Götzéről sem Lewaról sem a Dortmundról. Leginkább arról beszéltünk, hogy mizu Bastiannal meg a többiekkel, a szőke fiú nagyon kíváncsi volt, én pedig készségesen válaszoltam minden kérdésére.
Pont az edzés végére értünk a Strasse elé, de a srácok még nem jöttek ki, csak Pep állt az ajtó előtt. Intettünk neki majd bementünk az épületbe, ott Reus szembefordított magával.
- Nikol, ma beszélek Kallevel... elkísérsz? - nézett rám reménykedve.
- Persze, nyugi. - veregettem meg a vállát.
Felsétáltunk a sportigazgatósághoz vezető lépcsőn. A fiú pedig benyitott az ajtón, de mielőtt belépett hátranézett én pedig biztatóan rámosolyogtam. Egy bő tíz perc után végre kinyílt az ajtó Marco Reus arcán pedig boldogság tükröződött. Meg sem várta, hogy megkérdezzem mi történt csak belekezdett:
- Fu hallod, végre sikerült beszélnem a vezetőséggel. Azt mondták átbeszélik de valószínűleg a jövő szezontól már veletek játszhatok. - mosolygott rám a fiú boldogságtól sugárzó arccal.
- Tudtamén. - mondtam majd megöleltem a fiút.
Elindultunk a kijárat felé. A srácok ott voltak kis csoportba gyűlve mi pedig hozzájuk léptünk. Nyomtam egy csókot Lewandowski arcára, majd a fiú vállába temettem arcomat.
- Hé Marco mivan veled, úgy virulsz mint a tejbetök? - kérdezte Götze.
- Felszedted Niket? - kérdezte röhögve Kimmich, mire a mögöttem álló Lewa szimplán fejbevágta.
A srácok tovább kérdezgették, de Marco leginkább kitért a válaszok elől. Összefutott a tekintetem a srácéval és láttam az arcán, hogy még rohadtul nem szeretné elmondani nekik. Egy biztató mosolyt küldtem felé, hogy nyugi minden oké lesz. Majd a mellettem lévő Lewyre néztem, látta az arcomon, hogy tudok valamit, de csak felvonta a fél szemöldökét én pedig elkaptam a tekintetem mert tudtam, hogy képes belőle mindent kiolvasni. Lewa tudta hogy titkolok valamit ezért szembefordított magával én pedig lesütöttem a szemem.
- Szivem, baj van? - kérdezte aggódva.
Nyeltem egyet, nehezemre esett, hogy ne legyek őszinte vele de muszáj volt hazudnom neki.
- Nem, nincs semmi. - mondtam és megcsókoltam.
Lassan elindultunk haza, csak én Reus és a bátyám. A többiek rohantak haza, kicsit rosszul esett, hogy Lewa nem jöhetett velünk de a bátyám szerint túlságosan sok időt töltök vele ezért közölte életem szerelmével, hogy ma az övé vagyok. Erre persze mind a hárman elröhögtük magunkat de a lényegét mindketten megértették.
Amikor hazaértünk a két Schweinsteiger a kanapénkon feküdt és valamit nagyon néztek. Bastian be is avatott minket hogy forma1 nagy futam van. Ennek hallatára a bátyám lehuppant melléjük és el is merültek a számomra unalmas autóversenyben.
- Elmegyünk sétálni? - kérdezte a fiú mire bólintottam.
A város központ felé vettük az irányt, majd beültünk egy félre eső kávézóba, nem akartunk nagy feltűnést kelteni de azért egy Marco Reus megjelenése Münchenben nem kicsit felkavarta a népet. Megbámulták egy páran, már látom előre a címlapokat "Az ős ellenség Münchenben járt" soha nem értettem az ilyen rivalizálásokat a csapatok között nem attól lesz valaki jó ember hogy milyen csapatban játszik...
- Köszönöm, hogy nem mondtad el senkinek, tudom, hogy nehéz, hogy ne mondd el Lewanak...
- Bennem megbízhatsz bármikor de elkéne nekik mondanod.
- Tudom, elmondom ha eljön az ideje.
Mielőtt bármit is mondhattam volna megszólalt a telefonom, kikapartam a táskámból a telefonom és a villogó kijelzőre néztem, amin Lewa neve villogott, szóval egy "bocsi, ezt fel kell vennemel" félre vonultam és benyomtam a hívást.
- Drága egyetlen Nikol. - kezdte Lewa én pedig tudtam, hogy itt valami baj van. - a bátyád azt mondta ma vele töltöd az időt azért nem találkozunk. - De miután kezdtem beleőrülni a hiányodba elmentem hozzátok a Manu pedig közölte, hogy elmentél sétálni Marco Reussal. - fejezte be én pedig nagyot nyeltem.
- Haragszol rám? - kérdeztem hosszas hallgatás után.
- Rád? Nem tudnék Kicsim. De érdekel mit is csinálsz te Reussal kettesben. - nevette el magát.
- Igazából el akartam, mondani hogy rohadtul megcsallak. - nevettem.
- És megtudhatom mikorra végeztek a randevúval mert szeretnélek látni még ma.
- Egy óra és otthon vagyok.
- Várlak.
Miután letettem a szőkeség kérdően nézett rám.
- Lewa volt, nálunk van és hiányol. Ja és asszem megfog ölni amiért megcsaltalak vele. -röhögtem el magam.
- Óóó akkor lebuktunk. - ment bele a játékba majd mindketten elröhögtük magunkat.
...
Másnap délután Reussal a stadion előtt várakoztunk arra , hogy a srácok végezzenek az edzéssel.
- Szerinted elmondjam nekik? - kérdezte Reus.
- Ahogy érzed, én támogatlak csinálj bármit is. - mondtam mosolyogva és megöleltem a srácot.
Az ölelkezésünket a barátom szakította félbe.
- Skacok én esküszöm gyanakszom, hogy van köztetek valami. - nézett ránk Lewa, majd röhögve megcsókoltam.
- Örülnék ha nem lepleznél le minket állandóan. - mondtam majd egy újabb csókot nyomtam a szájára.
Lassan a többiek is megérkeztek a stadion elé is indulhattunk hozzánk pizzázni.
A házunk előtt Lewa szembefordított magával de miután mindenki elment csak utána szólalt meg.
- Engem tényleg zavar, hogy ennyit lógsz ezzel a sráccal. - nézett aggódva a szembe. - nem akarlak elveszíteni, amióta az eszemet tudom szeretlek.
- Azért vagyok vele mivel ő az egyetlen társaságom. Te és a bátyám állandóan edzésen vagytok. Basti és Adelle pedig nagyon rég nem látták egymást, nem akarom őket zavarni.
- Arra kérsz mondjak fel a futball karrieremről és töltsem veled az életem minden percét? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Igen, sőt vegyél feleségül. - nevettem el magam.
- Elfoglak. - nevetett majd megcsókolt.
Hát akkor ezt megbeszéltük.
De a csókcsatánkat megakadályozta egy ajtó csukódása majd Bastian Schweinsteiger hangja.
- Értem én, hogy imádjátok egymást,de ne legyetek antiszocok. Majd éjszaka legyetek kettesbe. - mondta és elröhögte magát. - gyertek be. - majd példát mutatva nekünk bement a házba.
Kérdőn néztem Lewara.
- Szerinted tudja?
- Nikol 20 éves vagy. Ezért senki nem fog megölni. - nézett a szemembe. - amúgy gondolom a bátyád elmondta neki.
- Te elmondtad a bátyámnak? - förmedtem rá.
- Igen.Gratulált. - nevetett.
Még egy utolsó csókot nyomtam az arcára majd beléptünk a házunkba. Mindenki az asztalnál ült és beszélgettek. Lewa leült az utolsó fent maradó székre én pedig az ölébe ültem.
- Hallod Reus tegnap óta úgy vigyorogsz mint a vadalma. Áruld már el nekünk hogy mivan. - néz rá barátjára Götze.
- Hát nem tudom.
- Na kérlek áruld el. - kérleli a barátja.
- De tényleg Marco mondd el . -csatlakozik a barátom.
- Amennyiben nem vagy terhes mind kiváncsiak vagyunk rá . - teszi hozzá Bastian.
Reus rám néz én pedig alig láthatóan biccentek, történjen bármi is én mellette állok.
- Szóval az az igazság.... - kezdte a történetet pedig tudjátok tovább..
A mondandója után döbbent csend alakult a társaságunkban, majd a fiú legjobb barátja szólal meg elsőként:
- És ezt... egész idáig titkoltad előttem? Ennyire bízol meg bennem Marco Reus? - nézett rá csalódottan.
A bátyám követte.
- Egy iszákos, undorító ember - aki még titkolózik is - van a házunkban?
Majd sorra kapja a bántó szavakat a Schweinsteiger testvérek, Clara megint csak Götze, majd Kimmich. Lewa egy szót sem szólt, tudta hogy titkolok valamit.
- Elég legyen. - álltam fel dühösen majd a szőkeség mellé léptem. - úgy szidjátok mintha megölt volna egy embert. Hibázott és? Támogatásra lenne szüksége ehelyett így nekiestek. Nem vágjátok hogy azért jött ide mert senkije sincs már?!! Ne legyetek már ilyen szívtelenek basszus.
- Húgocskám... miért véded ennyire? - nézett rám kérdőn a bátyám, fájt hogy így nevezett.
- Mert tudom, mennyire nehéz volt ezt neki elmondani. - mondtam és lesütöttem a szemem.
Pár perces csend majd Lewa szólal meg.
- Te tudtad. - ez kijelentés volt, ismer engem.
A bátyám felállt a székéből.
- NIKOL NEUER. - üvöltött rám én pedig megpróbáltam hátrálni, de a fal megakadályozott ebben a bátyám ott állt velem szemben és úgy üvöltött mint még eddig sohasem. A fejemhez vágott mindent, hogy önző vagyok,hogy egy ilyen embert támogatok... Aztán Lewa mellém állt de utána csatlakozott Schweini majd a többiek. Azok az emberek akiket a barátaimnak tartottam. Ellenem fordultak...
Ott álltam Lewaval az oldalalom és totálisan egyedül éreztem magam.
- Csalódtam benned Nikol. - nézett a szemembe a bátyám majd emelte a kezét hogy arcon vágjon. Már éreztem ahogy a keze az arcomnak ütközik. Lehunytam a szemem, de nem éreztem ütést ezért félve kinyitottam. Kimmich és a barátom állt előttem.
- Manuel Neuer, ha még egyszer kezet emelsz a húgodra én esküszöm eltöröm mind a kettőt a gerinceddel együtt. - nézett a szemébe Lewa majd kicsit meglökte bár a fél fejjel magasabb bátyámnak szinte fel sem tűnt.
Én pedig nem bírtam abbahagyni a sírást. Kirohantam a házból, az udvaron a pizzafutár ácsorgott kitudja mióta.
- Takarodjon!! - üvöltöttem rá majd kifutottam az utcára.
Lerogytam a járdára és a kerítésnek döntött háttal folytattam tovább a sírást. A kapu nyitódásra odakaptam a fejem, Kimmich jött ki elsőnek.
- Jól vagy? - kérdezi.
Én pedig szó nélkül odafutottam és megöleltem. Egyikünk se szólt, egy szót sem csak ott álltunk egymást átölelve én pedig megállás nélkül sírtam. Kis idő múlva megint nyílt a kapu a barátom és Reus lépett ki rajta.
- Ma nálam alszotok, a szüleim úgy sincsenek otthon. - lépett oda hozzánk Lewa.
- Köszönöm. - néztem a srácra kisírt szemekkel.
A Lewandowskiék házához vezető út néma csendben telt, csak az időközönként elejtett szipogásom törte meg a csendet.
- Életem, te velem alszol, Reus Kimmich választhattok szobát csak ne csináljatok nagy rumlit. - oktatott ki Lewa mindenkit amikor beléptünk a házukba.
Aznap éjjel nem sokat aludtam, a nap eseményei cikáztak a fejemben, ahogy mindenki üvöltözik majd a bátyám hozzám lép, hogy megüssön. A bátyám, akivel kiskorom óta egyetlen vitám sem, volt, aki mindig mellettem állt mindenben és soha nem bántott volna meg. Szívszakadva sírtam magam álomba Lewy mellett aki egy ideig próbált nyugtatni, de mondtam, hogy jobb ha, hagy egy kicsit.
A délelőtt borzalmasan telt, Lewandowski próbált nyugtatni és tényleg minden elismerésem az övé, mert mindent megtett azért, hogy jobban legyek, de egyszerűen képtelen voltam összeszedni magam. Délután pedig szembe kellett néznem a halállal, ugyan is szokásos szerdai nap nincs edzés nélkül. A bátyám tegnap óta nem hívott, még csak SMS-t sem írt és féltem, hogy mi lesz ha találkozunk.
- Nikol ha nem szeretnél nem, kell menned, itthon marad veled Reus. - lépett hozzám Robert kezébe véve az arcom.
- Jövök veletek. - jelentettem ki határozottan, még ha a szívem mélyén féltem is, hogy mi lesz ha találkozom VELÜK.
Így hát elindultunk öten, Lewandowski,Kimmich,Reus, Én és, a torkomban lévő gombóc ami sehogy sem akart eltűnni.
A straße elé érve egyszerre száltunk ki a kocsiból és mint valami szekta lehajtott fejjel vonultunk be az épületbe, egyikünk se tudta mi lesz most. Reus és én a két bayernestől elválva az edzőpályán kihelyezett lelátó felé vettük az irányt. A pályán, csak két müncheni tartózkodott de alig telt el negyed óra vagy annyi se és már a teljes csapat ott volt, a bátyám is. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a szúrós pillantásokat amiket felém vetett, de képtelenségnek tűnt.
Mielőtt megkezdték az edzést Pep maga köré hívta a bayerneseket, hogy megtartsa a szokásos tájékoztatását. Mi is ahogy mindig tisztán hallottunk mindent.
- Figyeljetek! Muszáj nagyon összeszokottan pontosan játszanotok 2 nap múlva jön a kupameccs a Dortmund ellen, ha szeretnénk triplázni muszáj lesz beleadnotok mindent és egységesen játszanotok, konfliktusok nélkül...
Reussal pedig egymásra néztünk, mindketten tudtuk szavak nélkül, hogy itt óriási gáz lesz...
